Oldalunkon cookie-kat használunk, hogy még jobban Rád szabhassuk tartalmainkat, karrierlehetőségeinket. Részleteket itt olvashatsz.
Bizonyos szemszögből az emberiség két jól elkülöníthető csoportra oszlik: programozókra és nem programozókra. Hogy jobban megérthessük a programozók különleges és mások számára nehezen érthető lelkivilágát (mert igen, lelkük bizony nekik is van), a derrickesharry.blog szerzői összegyűjtötték azt a top 10 dolgot a világegyetemben, amit az igazi programozók a szívük mélyéről gyűlölnek. Adjunk a sztereotípiáknak, lássuk hát a toplistát, fordított sorrendben!
Egy igazi programozó számára mélyen lenézendő dolog minden olyan munkának titulált tevékenység, ami számítógép nélkül zajlik. A meeting ennek egy kiemelten gusztustalan formája, ahol az emberek órákon keresztül tépik a szájukat eredmény nélkül: mennyivel egyszerűbb lenne chat-en pár sorban lenyomni az egészet!
Egy vérbeli fejlesztő alapvetően nem szereti az emberek közelségét. Legjobban egy magányos szobában, csukott ajtó mellett, négy asztallapnyi méretű LCD monitoron terpeszkedve, üres pizzás dobozok és kólásüvegek hűs halmától övezve tud dolgozni. Érhető tehát, mennyire elborzasztják a hatalmas, fal nélküli, emberek csordáitól terhelt nyílt irodai terek! Ilyen környezetben még az is előfordulhat, hogy hozzá szólnak, amit gyilkos pillantással próbál büntetni.
Nem sok minden veri az egekig egy programozó vérnyomását annyira mint az, amikor egy nem műszaki végzettségű egyén véleményt nyilvánít műszaki munkákról, például: "Ez egy egyszerű fejlesztés, egy csekkbokszot kell csak kirakni, fél nap alatt megvan" vagy ennek a durvább formája: "Hogyhogy nem olyan egyszerű összerakni Java-ban? Én ezt Excelben simán megcsinálom fél óra alatt!" Az ilyen mondatok sárba tiporják a szoftverfejlesztés csodákkal teli, varázslatos világát, amit csak a kiválasztottak érthetnek meg igazán.
Sajnos a programozás sokszor együtt jár mindenféle átkozott külső megrendelővel, akik fájdalmas mennyiségű időt töltenek el azzal, hogy leírják, milyen szoftver szeretnének készíttetni. Az igazi baj csak ezután jön: a projektekben még el is várják a programozóktól, hogy el is olvassák ezeket a végtelenül unalmas irományokat. Az igazi programozó tudja, hogy ez teljesen felesleges, hiszen a megrendelőnél sokkal jobban ki tudja találni, milyen is legyen a szoftver: a specifikáció nem más, mint a kreativitás béklyóba verése.
Ha a specifikáció a szükséges rossz, akkor a dokumentáció írás a szükségtelen rossz! Minek leírni egy már működő szoftverről, hogy mit csinál, mikor ott van a forráskód? Szerencsére a dokumentáció írás legtöbbször a rendszer élesítése utáni időszakra esik, amikor a legkönnyebben ki lehet mozogni a dolgot. Ha meg mindenképpen meg kell csinálni, akkor se érdemes túl sok időt fordítani a dologra: legkorábban három év múlva olvas majd bele valami szerencsétlen, akinek át kell venni a rendszer fejlesztését, addigra pedig az eredeti alkotó már messze jár.
Az öltöny és a nyakkendő a legkevésbé sem menő viselet: sem Marvel képregényhősök, sem death metal zenészek nem hordanak ilyet, és a Star Wars egyik részében sem szerepel ilyesmi. Ugyanakkor a piperkőc, semmihez sem értő, haszontalan és élősködő menedzserek igen, nem csoda hát, ha ez a fajta szerelés közgyűlöletnek örvend. Magára valamit adó programozó akkor sem vesz fel ilyet, ha az amerikai elnökkel találkozik: ilyen végletes esetben egy hosszú ujjú (három számmal nagyobb és hátul kilógó) ing és egy szövetnadrág jelentik számára a hordható viseletek végső határát a ruhauniverzumban.
Nem sok minden tölti el olyan elementális rettegéssel egy fejlesztő szívét, mint amikor emberek elé kiállva beszélni kell. A programozó biztonságos közege a számítógép képernyője mögött van, ösztönös kommunikációs eszközei a billentyűzet meg az egér, érthető hát, hogy természetellenes és félelmetes dolognak érzi, ha beszélnie kell! Tovább rontják a helyzetet a rá szegeződő tekintetek és a rettenetes tény, miszerint beszéd közben nem lehet a Delete gombbal visszatörölni és nyolcszor újrafogalmazni, amit mondunk.
Ha igazi gyűlöletbeszédre vágyuk, kérdezzük meg a fejlesztő véleményét egy olyan technológiáról, amit ő lejártnak vagy szakmailag gyengének gondol. A .NET rajongók a Java-t gyűlölik, a hardcore C-sek a Ruby-t, és mindenki kollektíven rühelli a VB Scriptet, amit általános vélekedés szerint központi idegrendszerrel NEM rendelkező lények számára fejlesztettek ki. A béna technológiában végzett munka végletesen megalázó és tisztátalan tevékenység az igazi programozó számára, aki inkább felmond, de nem alkuszik!
Semmi, de semmi nem tölti el olyan mértékű gyűlölettel egy fejlesztő szívét, mint a tudat, hogy valaki más által írt kódba kell belenyúlnia. A művelethez képest a szarvasmarhák gumikesztyű nélkül végzett inszeminációja egyszerű teazsúrnak hat: pokoli kínok között kell megérteni valaki más nyakatekert észjárását, átlátni fertelmes, a saját kifinomult és nemes gondolkodásunktól homlokegyenest eltérő algoritmusait. Jó érzésű ember ilyen helyzetben csakis egyet tehet: kitörli és újra írja az egészet.
Olvass tovább!
Óriási hiány van informatikusokból
Magyar lányokat tanított programozni a Nokia és a Skool
