Oldalunkon cookie-kat használunk, hogy még jobban Rád szabhassuk tartalmainkat, karrierlehetőségeinket. Részleteket itt olvashatsz.
Ha megrökönyödtél a cím láttán, semmi gond, nem sokkal korábban valószínűleg még én is így tettem volna. Azóta azonban részt vettem a MÁV-csoport „XXI. századi technológiák a MÁV-nál” témájú, második alkalommal megrendezett pályaorientációs nyílt napján. A kezdeti kétségeim, hogy vajon mennyire tudja „XXI. századi” arcát mutatni a vállalat, meglepően hamar elillantak.
Elsőként a helyszínválasztást éreztem telitalálatnak, hiszen a Magyar Vasúttörténeti Parkban egyszerre tudták hitelesen bemutatni tevékenységüket és könnyed, sokaknak nosztalgikus kikapcsolódást nyújtani.
A rendezvény alapgondolata az volt, hogy a bejáratnál kapott menetlevélre kell összegyűjteni pecséteket, melyeket a különböző területeknek kialakított helyszíneken lehet megszerezni. Ez alkalmat adott arra, hogy a MÁV-csoportnál elérhető, rendkívül eltérő lehetőségekbe egyszerre nyerjünk bepillantást. Így az összes terület képviselőivel találkozhattunk, nem mellékesen pedig értékes nyeremények kerültek kisorsolásra.
Épphogy megérkeztünk a helyszínre, máris megszólítottak a „biztosítóberendezés” területnél állomásozó fiúk. Csaba és Attila mérnökként dolgoznak, ami, valljuk be, nem épp a szakterületem, így kicsit megilletődve készültem (a jól bevált egyetértő bólogatással) az ismeretlen szavak tömkelegére. Meglepő módon, hiányos tudásom egyáltalán nem jelentett gondot, abszolút „emberi nyelven” adták át a szakmájuk érdekességét és összetettségét. Merthogy ez utóbbi különösen jellemző a vasúti közlekedésre és így minden ezzel foglalkozó kolléga munkájára. Ha valahol, akkor itt különösen nagy szükség van az együttműködésre, ezért nem igazán beszélhetünk a területek közötti versenyről, sokkal inkább van szó csapatmunkáról.
Én magam lepődtem meg a legjobban, hogy a szakmabeli kollégák mennyire élvezetesen tudtak mesélni mindennapi feladataikról. Több emberrel beszélgetve is feltűnt, hogy igyekeznek felmérni, milyen szinten is állok az egyes témákkal kapcsolatban, így osztva meg velem az ideális (se nem túl kevés és se nem túl sok) mennyiségű információt. Komolyan úgy éreztem, hogy „hééé, lemaradtam valamiről”, a vasutas szakma mégsem valami elvont, idejétmúlt foglalkozás, sőt, sokkal jobban átszövi a jelent (és a jövőt), mint bárki feltételezné. Egyébként az egész rendezvényt tökéletesen jellemzi a csarnokban egymás mellett álló vadonatúj InterCity kocsi és egy 1912-es nosztalgiavonat egyik kocsija (lenyűgöző belső térrel). A múlt és a jelen összefonódását nem igazán lehet ennél jobban bemutatni.
Hadd emeljem ki, hogy nőként elmenni a rendezvényre egy kicsit furcsa volt elsőre, mivel a fejemben egy picit férfiasnak hatottak a „pályadiagnosztika”, „járműfejlesztés”, „távközlés” és hasonló területek. Nos, ezúton szeretném eloszlatni a kétségeket: lányok, ti is bátran gondolkozzatok a MÁV-csoport által kínált lehetőségekben, mert vannak bőven.
Természetesen, - ahogy azt Kiss Mária, a humán szervezet munkatársa tökéletesen megfogalmazta, - a pályaorientáció nem csupán egy esemény, sokkal inkább egy folyamat. Ennek lehet fontos állomása a MÁV-csoport nyílt napja. Ha egyetlen üzenetet kellene átadnom, amit a helyszínen éreztem, akkor azt mondanám: vasutasnak lenni nem csak munka… életérzés!
