Oldalunkon cookie-kat használunk, hogy még jobban Rád szabhassuk tartalmainkat, karrierlehetőségeinket. Részleteket itt olvashatsz.
Az angoltanulás legtipikusabb terepe a közoktatás. Egy átlagos magyar diák minimum 1290 órát tanul le 18 éves koráig, mégis mindössze a felnőtt lakosság 37%-a beszéli valamilyen szinten az angolt. Ez azt jelenti, hogy ha odalépek egy random emberhez az utcán, akkor jó eséllyel egy kezdő nyelvtanulót szólítok meg. Ebben a cikkben összeszedtük azt az 5 leggyakoribb hibát, amit a legtöbb kezdő nyelvtanuló elkövet, és amit érdemes elkerülnöd, ha meg akarsz tanulni angolul beszélni.
Ezt kutatási eredmények igazolják. A 2014/2015-ös tanévben az Oktatási Hivatal először végzett országos felmérést a 6. és 8. osztályos diákok nyelvtanulásáról. 154 674 tanuló vett részt a felmérésben, ami azt vizsgálta, hogy vajon a diákok hány százaléka tudja teljesíteni a tantervben előírt követelményeket.
Az adatokból kiderült, hogy a 6. évfolyamos angol nyelvi mérésben résztvevő tanulóknak 82%-a, a 6. évfolyamos német nyelvi és a 8. évfolyamos angol nyelvi mérésben résztvevőknek körülbelül 70%-a, a 8. évfolyamos német nyelvi mérésben résztvevőknek pedig alig több mint a fele szerzett megfelelt minősítést, azaz érte el a feladatlapon maximálisan elérhető pontszám 60%-át.
A kutatásból világosan kirajzolódik, hogy az idő előre haladtával romlanak a nyelvtanulók eredményei. Ha ehhez még hozzátesszük az Eurostat számait, és képzeletben meghosszabbítjuk a vizsgálat idővonalát, akkor a trend egyértelmű: az öregedés Magyarországon nem csak ráncokkal, hanem egyre halványabb nyelvtudással is jár.
Van hova fejlődni és az alapoknál kell kezdeni. Anne Merrit, aki jelenleg Dél-Koreában dolgozik gyakorló angoltanárként (EFL lecturer), a Telegraph-nak írt egy cikket arról, hogy milyen tipikus hibákat vétenek a kezdő nyelvtanulók.
A legtöbb nyelvész szerint a nyelvtanulás egy „csöndes szakasszal” kezdődik. Az idegen nyelv tanulása nagyon hasonlít arra, ahogy a kisgyerekek elsajátítják a saját anyanyelvüket. Először hallgatják, majd utánozzák a hallottakat. (Ezért elképesztően a hatékony az anyanyelvi környezetben zajló nyelvtanulás.)
A helyzet az, hogy a kezdő nyelvtanulók egyszerűen nem hallanak, vagy nem hallgatnak elég angol nyelvű szöveget, amivel nem tudják megerősíteni a szókincsüket, a nyelvtani szerkezetek használatát. Ráadásul minden nyelvnek van egy mintázata, logikája, és rendelkezik olyan panelekkel, amelyek megértése nélkül nincs nyelvtudás. Ezt a mintát pedig csak a hallás utáni szövegértéssel és sok kommunikációval tudod internalizálni, vagyis magadévá tenni.
A megoldás: filmek, sorozatok, zenék, CNN. Persze angol nyelven, a hét minden napján, a nap minden szabad percében.
Az 1970-es években, amikor Quebec-ben erőteljesen kiéleződött az angol és francia ajkú közösség közötti feszültség, készült egy tanulmány, ami bebizonyította, hogy a francia-ellenes hangulatot a francia, mint idegen nyelv, kötelező tantárgyként való iskolai oktatása táplálta a legerősebben.
Vagyis nagyon fontos, hogy nyelvtanulóként a tanult nyelvhez és az adott nyelv és ország kultúrájához is pozitív legyen a viszonyulásod, különben kuka az egész. Ha viszont lelkesen érdeklődsz az angol irodalom, vagy a brit pop iránt, akkor nem tantárgyként fogsz tekinteni az angolra és sokkal eredményesebb lesz a tanulási folyamat.
Bónuszként pedig könnyebben fogsz tudni kapcsolatokat építeni és fenntartani anyanyelviekkel is, mert lesz miről beszélgetnetek.
A megoldás: találj valamit az angolul beszélő világban, ami tűzbe hoz.
A harmadik hiba, amit a legtöbb kezdő nyelvtanuló elkövet, hogy nehezen fogadja el a kettősségeket és birkózik meg a félreértelmezhetőséggel. A nyelvtanulás során sűrűn fogsz találkozni olyan szituációkkal, amikor a tanult szabályokat egyszerűen nem tudod alkalmazni egy helyzetre.Ezek azok a kivételek, amelyek (kivétel nélkül) minden nyelvben megvannak. Az angolban plusz nehézség, hogy jelentős különbség van az egyes regionális, helyi dialektusok között. Ez pedig néha –ahogy erről egy volt diákunk, Kata is beszámolt korábban– pokoli frusztráló tud lenni. Még egy gyakorlott tanárunknak is nagy próbatétel volt, amikor skótokkal kellett beszélgetnie. Ha rögtön a szótár után nyúlsz, amikor beleütközöl egy ismeretlen szóba; vagy egyszerűen lefagysz, ha fura kiejtéssel találkozol, ahelyett, hogy visszakérdeznél, akkor be fogsz görcsölni és tele leszel kudarcélményekkel. Ez pedig állandó bizonytalanságoz fog vezetni, végső soron pedig elmegy a kedved az egésztől.
A megoldás: nyugodtan kérdezz vissza, vagy próbáld meg kikövetkeztetni a szövegkörnyezetből az idegen szó jelentését.
A negyedik hiba, amit a legtöbb kezdő nyelvtanuló elkövet, hogy mereven ragaszkodik egyetlen módszerhez. Ami ráadásul nem is biztos, hogy neki, ott és akkor, abban a helyzetben és azon a tudásszinten működik. A négy alapkészség (írás, olvasás, beszéd, szövegértés) elsajátításához nem mindenkinek elég egyetlen módszer. Szóval ahelyett, hogy örök hűséget esküdsz egy tankönyvnek, munkafüzetnek, tanfolyamnak, vagy tréningnek, inkább kombináld őket.
Az ötödik, és talán az összes közül a legsűrűbben előforduló hiba, a félelem. Félelem a megszólalástól. Félelem a hibázástól. Félelem a váratlan helyzetektől, az ismeretlentől. A legtöbb kezdő nyelvtanuló ott követi el a hibát, hogy egyenlőségjelet tesz a tökéletes igeragozás és a nyelvtudás közé. Ahhoz azonban, hogy sikeresen tanuljunk és gyorsan fejlődjünk, használnunk is kell a nyelvet, vagyis egyszerűen muszáj beszélnünk. Az elméleti tudás fabatkát sem ér, ha szégyenlősség és a bizonytalanság meggátol abban, hogy kommunikációt kezdeményezz másokkal.
Olvass tovább!
Az agyunk elbírna négy-öt nyelvvel is
