Oldalunkon cookie-kat használunk, hogy még jobban Rád szabhassuk tartalmainkat, karrierlehetőségeinket. Részleteket itt olvashatsz.
A HR-es számos tulajdonságot mérlegel, amikor arról akar dönteni, hogy fölvegye-e a jelöltet, ám van egy roppant fontos tényező, ami elsőbbséget kell élvezzen. Legalábbis egy amerikai kiválasztási szakember szerint.
Tim Sackett, egy IT-szakemberek és mérnökök kiválasztására specializálódott amerikai tanácsacsadócég egyik vezetője húsz éve foglalkozik emberek felvételével és elbocsátásával, és most elérkezettnek látta az időt, hogy összegezze tapasztalatait:
Volt szerencsém néhány egészen kiváló jelölthöz, aztán akadt egy csomó jó és nem kevés kimondotan rossz is. Ha megkérdeztek, évekig azt a tanácsot adtam, hogy ha nincs más ötletünk, okos embereket kell fölvenni.
Ez nem rossz stratégia. Ha okos jelölteket választunk, a legtöbb esetben több lesz közöttük a jó munkaerő, mint a rossz. Okosság alatt a tiszta intelligenciát értem, nem a lexikális tudást.
Ám ha pusztán okos embereket akarunk fölvenni, ez még nem elég a boldogsághoz. Minden alkalommal kiváló emberekre vadászom. Hogyan csináljam? Ez az egymillió dolláros kérdés.
Van egy tényező, amire nem figyelünk oda eléggé, pedig minden iparágban fontos – ez pedig az optimizmus.
Aki optimista, az áttekint egy helyzetet, és képes pozitív megoldási módokat találni. Amikor a legkiválóbb munkatársainkra gondolunk, mindig olyan magas szintű optimizmust találunk, amilyen a kevésbé jó kollégákra nem jellemző.
Nem emlékszem olyan kiváló munkatársamra, aki ne lett volna sokkal optimistább, mint az átlag. Az egyik a saját jövőjével kapcsolatban volt optimista, a másik a cég jövőjét látta fényesnek, a harmadik általában az életre tekintett derűvel.
Az optimista emberek megtalálják a sikerhez vezető utat, mert őszintén hisznek abban, hogy sikerülni fog. A pesszimisták viszont a kudarchoz vezető utat találják meg, mert az ő hitvallásuk az, hogy eleve bukásra ítéltettek.
Az állásinterjún érdemes arra törekedni, hogy kiderítsük, hogyan áll a jelölt az optimizmussal. Az alábbi három kérdést érdemes föltenni, a válaszokból kiderül a lényeg:
1. Meséljen egy kicsit arról, amivel kapcsolatban igazán optimista! (Ez a kérdés a pesszimistáknak komoly fejtörést okoz, az optimisták viszont azonnal és lelkesen válaszolnak.)
2. Meséljen el egy esetet, amikor valami nagyon rosszul sült el, és ön volt érte a felelős! Hogyan kezelte a helyzetet?
3. A cég, ahol dolgozik, fontos projektet bíz önre, aztán hirtelen lefújják. Mit válaszol erre?
Ha az ember optimista munkatársakkal veszi körül magát, jobb lesz a vállalati kultúra, hatékonyabban működnek a csapatok, és ez a helyzet jó hatással van a vezetési stílusunkra is.
Okos embereket akarok tehát kiválasztani, de amúgy istenigazából olyan okos munkatársakat keresek, akik egyúttal optimistán tekintenek az élet dolgaira. Az ilyen emberek jobbá teszik a világot, és jót tesznek az üzletmenetnek is.
