Oldalunkon cookie-kat használunk, hogy még jobban Rád szabhassuk tartalmainkat, karrierlehetőségeinket. Részleteket itt olvashatsz.
Akiknek a leginkább fejleszteniük kellene az érzelmi intelligenciájukat, azok tudják a legkevésbé, hogy esetükben fennáll ez a probléma. Ráadásul sokan vannak közöttük, akik számára már késő, mert képtelenek a fejlődésre ezen a téren, és emiatt megmérgezik a munkahelyi légkört.
Murian Maignan Wilkins vezetőcoach a Harvard Business Review-n osztotta meg tapasztalatait az érzelmi intelligencia hiányával kapcsolatban. Példaként egy Craig nevű ügyfelét hozza fel, aki kitűnően teljesített a vállalatnál. A munkatársai azonban úgy jellemezték, hogy elefánt a porcelánboltban, rideg, érzéketlen, tapintatlan, „útját tetemek szegélyezik”, mindezek miatt nagyon nehéz vele együttműködni. Amikor Wilkins beszámolt erről Craignek, a férfi meglepődött, és meg volt róla győződve, hogy a coach rosszul értett valamit. Hiányzott belőle az éntudatosság és az empátia, amik az érzelmi intelligencia alappillérei.
1. Gyakran érzed úgy, hogy a többiek nem értik, hogy mit szeretnél, és emiatt türelmetlen és frusztrált leszel.
2. Meglepődsz, amikor mások megsértődnek a megjegyzéseid vagy a vicceid miatt, és úgy gondolod, hogy túlreagálják a dolgot.
3. Úgy gondolod, nem fontos, hogy a munkatársaid kedveljenek.
4. Korán ítélkezel, és keményen ragaszkodsz az álláspontodhoz.
5. Másokkal szemben is ugyanolyan magas elvárásaid vannak, mint önmagaddal szemben.
6. Általában másokat hibáztatsz a munka közben felmerülő problémák miatt.
7. Idegesítőnek találod, ha mások elvárják, hogy vedd figyelembe, mit éreznek.
Nem tudod megoldani a problémákat, ha nem érted pontosan, mi a helyzet. Az éntudatosság az érzelmi intelligencia elengedhetetlen összetevője – ez a képességünk arra szolgál, hogy felismerjük, hogyan kell viselkednünk az adott pillanatban. Ha megkérdezed mások véleményét, ez segít abban, hogy eldöntsd, mit kell vagy nem kell tenned. És ne próbálj magyarázatot gyártani a viselkedésedre, akkor nem fogsz fejlődni. Ehelyett gondold át, milyen visszajelzést kaptál, és jegyezd meg, hogy legközelebb eszedbe jusson. Amikor Craig először szembesült azzal, mit gondolnak róla mások, védekező üzemmódra váltott. De amikor felfogta, miről van szó, megértette, hogy változtatnia kell a hozzáállásán.
Akiknek fejletlen az érzelmi intelligenciája, gyakran alábecsülik, milyen negatív hatással van másokra, amit mondanak vagy tesznek. Vagyis nem veszik észre, hogy a többiek másként értelmezik, mint amit mondani szerettek volna. Íme néhány példa:
Ezt mondod: Csak az számít, hogy a feladat el legyen végezve.
Ezt hallják mások: Kizárólag az eredmények számítanak, nem érdekel, ha menet közben megsértek valakit.
Ezt mondod: Ha én megértem, akkor mások is.
Ezt hallják a többiek: Nem vagytok elég okosak ahhoz, hogy felfogjátok.
Ezt mondod: Nem értem, minek ez a nagy felhajtás.
Mások így értik: Nem érdekel, hogy ez a megnyilvánulásom sértő volt számodra.
A fejlett érzelmi intelligencia jele, hogy végiggondoljuk, milyen válaszokat adhatunk egy adott helyzetben, és nem kezdünk el csípőből lőni. Craig például folyton félbeszakította a munkatársait, és agyagba döngölte az ötleteiket, mielőtt még kifejthették volna, pontosan mire gondolnak. Ennek az volt az oka, hogy attól tartott, elveszti a kezdeményezést és csak az időt fogják pocsékolni. Amikor elhatározta, hogy fejlődni fog, elkezdett szüneteket tartani, mielőtt reagált volna.
Kétféle szünet van. Az egyik az, amikor önmagunkra figyelünk. Craig például mindig ideges lett, ha valaki új ötlettel próbált előállni. Aztán megtanulta, hogy amikor hirtelen feszültté válik, szünetet kell tartania, és átgondolni, mit válaszolhat. A másik fajta szünetben a többiekre kell figyelni, még akkor is, ha nem értünk egyet velük, hadd fejtsék ki, mire gondolnak.
Kiválóan alkalmas az empátia fejlesztésére, ha elképzeled, mit érezhet a másik, ugyanakkor a saját érzelmeidet sem szorítod háttérbe. Vagyis mindkét oldalról meg kell vizsgálni a helyzetet, és úgy meghozni a megoldást hozó döntést. Craig is lassan meg tudta tanulni, hogy nem csupán a saját szempontjai fontosak.
Az érzelmi intelligencia fejlesztése komoly elhatározást és fegyelmet igényel, és mélyen hinni kell a jelentőségében. Sok idő és gyakorlás után ki fog derülni, hogy az eredmény sokkal nagyobb horderejű, mint az elérésére fordított munka mennyisége.
