Oldalunkon cookie-kat használunk, hogy még jobban Rád szabhassuk tartalmainkat, karrierlehetőségeinket. Részleteket itt olvashatsz.
Álláskereséskor sok jó és kevésbé jó lehetőség érkezik, ezeket az álláskeresők próbálják valamilyen módon megragadni, és néha ezzel olyan döntéseket hoznak, amik hosszú távon nem vezetnek sikerre, sőt kifejezetten károsak. Milyen döntéseket nem szabad meghozni?
Színlelni bizonyos tulajdonságokat, többnek láttatni tapasztalatokat, tudásanyagot, kapcsolatrendszert, mint amilyen valójában, nagyon rossz taktika. Ha az állásinterjúk során nem is derül ki a csúsztatás, a próbaidőben már biztosan. Nem is olyan jó ismerős annak a nagyvállalatnak a vezetője, akit az új munkahely szeretne megszerezni ügyfélnek? Nem is megy annyira az idegennyelvű szövegértés? Nincs is akkora rutinod egy adott feladatban? Akkor az új munkáltató csalódni fog benned, és még akár próbaidőben megválik tőled. Emellett azt a kárt is elszenveded, hogy amíg ebben a pozícióban pózoltál, talán elszalasztottál más, neked inkább megfelelő lehetőséget.
A várható jövedelem mindig komoly tényező egy állásajánlat elfogadásakor, de ha más szempontok kimaradnak a döntésből, az később problémát okoz. „Ennyiért már utazok napi 4 órát!” érvvel el lehet fogadni egy jól fizető állást, de valóban bírni fogod hosszú távon a koránkelést? Vagy elalszol időnként, megcsúszol a készülődéssel, lekésed a vonatot, nem számolsz a dugóval, és folyamatosan késel? Kényelmetlennek fogod érezni ezt az állást, és így lojális sem leszel hozzá, ez pedig ki fog hatni a teljesítményedre. Ha a jó fizetés ráadásul teljesítményfüggő is, akkor gyorsan rossz döntéssé válik a jónak gondolt választás.
„A biztos rossz is jobb, mint a bizonytalan”, hangzik sokszor az érv, ami miatt emberek szinte elviselhetetlen helyzetben küzdenek nap mint nap a saját vágyaik ellen. Egy igazán rossz helyzetből inkább ki kell lépni, vagy még egy kis ideig bennemaradva is újabb lehetőséget, jobb állást kell keresni. Még mindig jobban mutat az önéletrajzban a sűrűbb váltás, mint hosszú hónapok keresőképtelensége, ha már az egészséged rovására is vállalod a rendkívül rossz helyzetet. Új állást keresni a meglévő, nagyon nem megfelelő helyett mindig érdemes.
Ha megérkezik a várva várt állásajánlat, már nehezen mond rá nemet, aki régóta állást keres. Még arról is hajlamos meggyőzni magát, hogy az állásinterjún ugyan nem volt szimpatikus a leendő főnök, lekezelően beszélt, nem tetszett, amiket a túl szigorúnak tűnő munkarendről mondott. Ezzel szemben az álláskereső meggyőzi magát: végre álláslehetőség érkezett, el kell fogadni, elvégre jövedelem lesz belőle. Néha meg sem tudja fogalmazni, mi nem tetszett, de nem is törődik már vele, végre van állása! Az ilyen állások lesznek a tipikusan rossz állások, amibe vagy újabb „észérvekkel” belenyugszik a munkavállaló folyamatos szenvedés mellett, vagy megpróbál kilépni belőle, ami jobb megoldás, de nem könnyű. Az ilyen kényszerállásokat – ha tényleg nincs más lehetőség – valóban el kell fogadni, és közben tovább keresni egy jobb lehetőséget.
