Oldalunkon cookie-kat használunk, hogy még jobban Rád szabhassuk tartalmainkat, karrierlehetőségeinket. Részleteket itt olvashatsz.
Vajon hol keresendő a fiatal munkanélküliség problémájának gyökere? Valóban nincsenek állások, vagy az elhelyezkedési nehézségeknek más okai vannak? A válaszokat és megoldásokat keresve több szempontból is megvizsgálták a jelenség forrását, így többek között az iskolapadból kikerült fiatalok munkatapasztalatai, irreális célkitűzései és menekülési útvonalai is napirendre kerültek.
Az Európai Unió kiemelt figyelemmel követi a témát, hiszen az adatok alapján nemcsak hazánkban drámai az ifjúsági munkanélküliség, hanem számos más tagállamban is.
14 millió európai fiatalt érint az ifjúsági munkanélküliség
Milyen kompetenciák szükségesek ma ahhoz, hogy az iskola padból kikerülő fiatalok el tudjanak helyezkedni a munka világában? Hogyan lehet támogatni őket ezen az úton? Ezekre a kérdésekre keresték a választ a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara szervezésében megrendezett VII. Országos Tanácsadó Konferencián is.
4 millió európai fiatalt érint az ifjúsági munkanélküliség
Annak dacára, hogy egyre többen keresnek munkát, a munkáltatók nem találnak megfelelő készségekkel rendelkező jelentkezőket, miközben a fiatalok a tanulásból a munkába vezető út minden pontján nehézségekkel találkoznak – mondta Tratnyek Magdolna egyetemi adjunktus a szakmai program egyik előadásában. A PTE oktatója szerint noha vannak kipróbált és működő megoldások, többek között a tandíjak mérséklése, a képzések modularizálása, a speciális készségfejlesztés, az oktatási intézmények céljainak változása. Azonban ami a legfontosabb: „együtt kell működnie a szektoroknak, és minden érintett szereplőnek (hallgatónak, oktatónak, vállalatnak) tennie kell azért, hogy az oktatás és munkavállalás között könnyebb legyen az átmenet”- emelte ki Tratnyek Magdolna.
Már az első osztálytól fejleszteni kellene az iskolában az életpálya-építési kompetenciát
Dr. Bártfai Edit közoktatási szakértő és tréner csatlakozott ehhez a gondolatmenethez, szerinte természetes, hogy a fiatalok botorkálnak az oktatásból a munkába vezető úton, hiszen általában a munkáltatók elvárása nem egyezik azzal, amire a közoktatás trenírozza a diákokat. Az iskoláknak nyitnia kell a külvilág felé. Egyelőre az oktatás az életvezetési tanácsadás számára csaknem láthatatlan tömeg, elérhetetlen „iparág”. Holott az iskolában az életpálya-építési kompetencia fejlesztése lenne az egyik legfontosabb cél. A közoktatási szakértő kiemelte: nem 8. osztályban kell pár napos vagy hetes pályaválasztási tanácsadást adni, hanem már elsőtől, sőt óvodától el kellene kezdeni arra nevelni a gyerekeket, hogy felelősek a tetteikért és jövőjükért.
Egy lehetséges megoldás: a gyakornokság és az önkéntesség ötvözése
Állások márpedig vannak, csakhogy a fiatalokból hiányzik a belső hajtóerő, nincs megfelelő munkatapasztalatuk és konkrét elképzelésük, nem elég talpraesettek, és irreális célkitűzésekkel indulnak el, melyek sikertelensége esetén tévhitekkel és kibúvókkal nyugtatják magukat, és a külföldben látják a megváltást – osztotta meg az érdeklődőkkel Agócs Magdolna, a „Legjobb vagyok” Tehetségmentoráló Közhasznú Nonprofit Kft. ügyvezetője. „Rendbe kéne tenni” a fiatalok gondolkodását, azaz megválaszoltatni velük azokat a kérdéseket: mit, hol, hogyan szeretnék, mire vagyok képes, és mit teszek érte? Az is problémát jelent, hogy sok hallgató összekeveri a diákmunkát a gyakornoki programokkal, a munkáltatók ugyanis nem azt nézik, hogy dolgozott-e már az illető, hanem hogy mekkora és milyen munkatapasztalatuk van. Ehhez hozzájön még, hogy sok gyakornoki program rosszul épül fel, és nem azoknak a kompetenciáknak a fejlesztésére ad lehetőséget, amelyekért a gyakornok odamegy. A megoldást a „Legjobb Vagyok” az önkéntesség és gyakornoki program összefonódásában látja, ahol a fiatalok mentorálást és segítséget kapnak a motivációk tudatosításában, kompetenciák feltérképezésében, a karrierút készítésében, a tanulási és önismereti folyamatok során, valamint a célok tudatosításában. „Sokan úgy értelmezik az önkéntességet, hogy az luxus, és csak az vállalja, akinek rengeteg az ideje. A hozzánk érkező önkéntesek 50 százalékának csakugyan volt a kezdetben szabadideje, mert pályakezdő munkanélküli volt, a tapasztalatok azonban azt mutatják, 1–4 hónapon belül el tudtak helyezkedni az elképzeléseiknek megfelelő munkaterületen.”
