Mindkét oldal „hibás”, a jelölt és a kiválasztási szakember is.
Három tényező játszik szerepet:
- A tökéletes jelölt abban bízik, hogy tudása, tapasztalatai és vonzó személyisége önmagukért beszélnek, ezért semmit nem tesz azért, hogy felhívja magára a figyelmet. Egy szerényebb képességű, de magát ügyesebben menedzselő rivális így előnyre tehet szert vele szemben. Amikor a „jó bornak nem kell cégér” mondás született, még nem tudtak az emberek az önmarketingről, ami nélkül nem lehet kitűnni a tömegből.
- Régi felismerés, hogy a HR-esnek gyakran a hozzá hasonló jelölt felé hajlik a keze, és tudat alatt nem is azt az embert keresi, aki ideális lenne a feladatra. Ilyen esetben az a kevésbé tökéletes álláskereső győz, aki ráérez arra, hogyan manipulálhatja a kiválasztási szakembert, hogy rá essen a választása.
- A HR-esnek megvan a maga elképzelése arról, kit akar felvenni, ami voltaképpen egy lista az ideális jelölt tudásáról és képességeiről, esetleg titkon azzal kapcsolatban is van elképzelése, milyen nemű és korú legyen a jelentkező. A kiválasztási folyamat során előfordulhat, hogy a jelölt általában véve remekül megfelelne, ám amint a HR-es sorban kipipálja a lista egyes pontjait, akadnak hiányosságok, és ez negatív fényt vet rá. Így az ideális jelentkező hátrébb sorolódhat, és azt részesítik előnyben, aki a kipipált lista szerint kifogástalan jelölt.
Ez a kiválasztási rendszer nyilván nem jól működik, ha nem azok nyerik el méltó jutalmukat, akik igazán megérdemlik. Mit lehet tenni az anomáliák kiküszöbölésére?
Mark Stenes, egy marketingcég vezérigazgatójának tanácsait elolvashatjátok a Jobline oldalán a linkre kattintva.