Oldalunkon cookie-kat használunk, hogy még jobban Rád szabhassuk tartalmainkat, karrierlehetőségeinket. Részleteket itt olvashatsz.
Amikor motivációs levelet, vagy az önéletrajz „összefoglaló” illetve „karriercélok” rovatát írjuk, többnyire próbáljuk megúszni: semmitmondó sablonokkal töltjük meg.
Így történhet, hogy egy álláshirdetésre beérkezett önéletrajzok – nem túlzás – 98%-a stabil munkahelyre vágyó, precíz, csapatjátékost ír le, aki szeretné a hirdető cégnél a megszerzett tudását kamatoztatni és a csapat megbecsült tagja lenni. Mivel ebben semmilyen személyes gondolat nincs, a kiválasztók számára nem is jelenthet semmit.
Pedig a valós célok nyilván nem ezek egyetlen munkavállaló esetében sem. A stabil munkahely iránti igény érthető, a megbecsülésről a cégek is tudják, hogy jó motivációs eszköz. Ezek nem célok, hanem elvárások. Egy-egy munkavállaló szakmai útja során többféle célja lehet, személyisége, szakterülete, és eddigi tapasztalatai alapján.
Egy junior, pályakezdő munkavállalónak fontos lenne minél többféle munkaterületet látnia a szakterületén belül. Ezért egy változatos, pl. mindenkinek besegítő asszisztensi munkából jól profitálhat: különböző területeket ismerhet meg, beleláthat egy cégen belül olyan munkakörökbe is, amikről „kívülről” egészen mást gondolt. Ilyen tapasztalatok alapján eldöntheti, hogy milyen pozíciókat szeretne a későbbiekben. Kialakul a karriercél.
Egy páréves tapasztalattal rendelkező munkavállaló már látott annyi ügyet, munkát, pozíciót, feladatot, amiből eldöntheti, merre menne tovább. Továbbképzésre mindenképpen szüksége lesz, és ezt elsősorban a személyisége kell, hogy meghatározza. A későbbi siker érdekében mérlegelnie kell: vezető vagy szakértő lenne szívesebben? Vannak kifejezetten introvertált, elmélyedő munkákat kedvelő emberek, számukra a specialista karrierirány lesz megfelelő. A szakmájukban jártas, de inkább dinamikus, szervező típusú emberek útja a vezetői lét felé mutat. Fontos felmérni: önálló szervezők, akik egyedül képesek dolgozni, és „csak” asszisztensekre van szükségük hogy az egyre több feladatot végre tudják hajtani, vagy a inkább építkező típusúak, akik junior kollégákkal nem önállóan, hanem csapatban képesek, csapatvezetőként képesek sikert elérni. Mindkét irány előremutató. El kell ismerni, hogy az egyik legfontosabb motivációja mindkét iránynak az, hogy nagyobb felelősséget, komplexebb feladatokat, ezáltal több jövedelmet érjen el a munkavállaló. Ezt specialistaként, vezetőként is elérheti, de komoly önismeret kell ahhoz, hogy felismerje, melyik irány hordozza a siker lehetőségét számára.
Aki a specialista irányt érzi megfelelőnek, annak a szakterülete specialitásait megmutató tanfolyamokra, továbbképzésekre van szüksége. A vezetői ambíciókkal rendelkezők menedzsmenttudományos képzésekben találhatják meg a céljaikat elősegítő tudást.
A motivációs levél és a karriercél ezeket kell, hogy megmutassa a leendő munkáltatónak. Ha a kiválasztó, HR-es vagy szakmai vezető elolvassa az álláspályázati anyagot, abból meg kell tudnia: vezetői vagy szakértői ambíciókkal rendelkezik a pályázó? Pályakezdő, akit sok területre lehet „bedobni”, mert szinte minden érdekli? Ez a hozzáállás az álláskeresőnek is előnyös: ha a valós céljai alapján választják ki, mert a munkáltató úgy gondolja, ezeket a célokat látja szívesen az adott pozícióban dolgozó kollégánál, ilyen jövőképet tud mutatni számára, akkor teljesülhet az általános munkavállalói elvárás is: stabil munkahelyet és megbecsülést kaphat. Tehát az álláspályázati anyagodban bátran írd le, mik a céljaid, mit szeretnél elérni, milyen személyiség vagy, rugaszkodj el a sablonoktól.
