Oldalunkon cookie-kat használunk, hogy még jobban Rád szabhassuk tartalmainkat, karrierlehetőségeinket. Részleteket itt olvashatsz.
A legtöbben legalulról kezdik és végigjárják a szamárlétrát, pedig ennek nem feltétlenül kéne így történnie, indulhatnának kicsit magasabbról is, már ami a fizetést illeti.
Hosszas, több hónapot felölelő munkakeresés után állást kapni felszabadító érzés, főleg akkor, ha valaki frissdiplomásként vadászik az áhított pozícióra és mindenhol csak azt látja, hogy több éves szakmai tapasztalatot várnak el. Így érthető, hogy ha valahol végre állást kínálnak neki, a jelölt minden feltételt örömmel elfogadva írja alá a munkaszerződést, és egyből rábólint az első fizetési ajánlatra.
Ezt a jelenséget látszik alátámasztani egy amerikai karrier tanácsadó cég felmérése is, ami szerint az állásra jelentkezők 49 százaléka már az első fizetési ajánlatot elfogadja, a harmincöt év alattiaknál pedig - tapasztalat híján - még kevésbé firtatják a fizetés kérdését, csak bólintanak. Persze abban az esetben, ahol előre kérik a fizetési igény megjelölését nem sok opció marad, de éppen ezért már itt érdemes egy intervallumot megadni, ha pedig felkínálják az állást akkor annak felső határát kérni, vagy legalábbis nem egyből rábólintani az alacsonyabb ajánlatra – írja a felmérésre hivatkozva a Business Insider.
Ugyanis egy másik – szintén amerikai – felmérés azt mutatja, hogy azok, akik nem mennek bele az első ajánlatba, sőt néhány évente előhozakodnak a fizetésemelés igényével, azok átlagban egymillió dollárral többet keresnek karrierjük során azoknál, akik kerülve a kockázatot és konfrontációt, inkább megelégszenek azzal, amit ajánlanak nekik. Ráadásul ez a hiba hosszú éveken át frusztrálja majd, amikor úgy alakul, hogy pénzszűkében lesz, még akkor is, ha egyáltalán nem biztos, hogy megkapta volna a magasabb fizetést.
Olvass tovább!
