Oldalunkon cookie-kat használunk, hogy még jobban Rád szabhassuk tartalmainkat, karrierlehetőségeinket. Részleteket itt olvashatsz.
Az álláskeresők egyik gyakori panasza, hogy úgy érzik, az életkoruk alapján döntik el, nem őket választják az adott állásra. Ez sokszor már abban is megnyilvánul, hogy sok állásjelentkezés után sem kapnak állásinterjús meghívást.
A probléma valós, sok sztereotípia terheli bármely életkor képviselőit. Az előítéletek szerint huszonévesek, főleg a nők családalapítás előtt állnak, hamarosan gyermeket vállalnak, így a munkáltatói tévhitek szerint nem érdemes őket felvenni. A harmincas, gyerekes nőktől sok időt, energiát elvesz a család, őket azért nem érdemes… 35 éves kor felett viszont már a férfiak is „öregnek” minősülnek egyes munkáltatók szemében, aki pedig „öreg”, az lassú és nem tud alkalmazkodni, szintén a tévhitek szerint. Így valójában elképzelni is nehéz, milyen életkorú emberek jöhetnének szóba azoknál, akik ezen előítéletek mentén döntenek. Mivel miden életkorhoz köthető valamilyen hátrány, valójában az a dolgunk, hogy az egyes életkorok előnyeit hangsúlyozzuk. Álláskeresőként az életkori diszkriminációra fel kell ugyan készülnünk az önéletrajzíráskor, de nem hivatkozhatunk rá sikertelenségünk okaként. Hiszen az előítéletek ellenére is dolgoznak huszonéves, harmincas nők, 35 feletti nők és férfiak, de még 50 felettiek is egyaránt.
Ahhoz, hogy állásinterjúig eljussunk, bármely életkorban, a születési adatokat az önéletrajzból törölni kell (egyébként sem releváns kérdés, hogy a 26 éves, vagy a 32 éves könyvelő a jobb… Szakmai értékeléssel fog kiderülni, nem az életkorukból). A 35 és főleg 55 felettiek számára fontos, hogy friss tudást, dolgozni akarást, „jófejséget” sugalljon az önéletrajzuk.
Egy pár napos szakmai kurzus időnként többet jelent a munkáltatók számára, mint egy 20 éves diploma. Így ha van lehetőséged ilyen kurzusokat elvégezni, mindenképpen szánj rá időt, pénzt, és az önéletrajzban oszd a tanulmányaidat két részre: „végzettségek” címszó alá kerüljenek az iskolarendszerben szerzett bizonyítványok, oklevelek, „képzettségek” alá pedig a kurzusok, tanfolyamok.
Egy 20-30 évnyi munkatapasztalattal rendelkező ember ugyan sokat látott, de a sok tapasztalatából jópár már nem aktuális, nem releváns, így nem is kell kiemelni. Jó támpont az álláshirdetésekben a feladatleírás: csak azokkal foglalkozz, amit ők is felsoroltak, és te is csináltál/tanultál. Esetleg lehet egy-két olyan „extrát” felsorolni, ami az épp megpályázott munkakörhöz jól jönne, de az álláshirdetés nem ír róla. Hátha csak kimaradt, de az is lehet, hogy náluk azok a feladatok nem léteznek, vagy épp más pozícióban végzi el őket valaki.
Az idősebb álláskeresőket sújtó legveszélyesebb előítélet, hogy lassúak, hogy nem tudnak alkalmazkodni, és hogy mindig mindent jobban tudnak, okoskodnak, életkorukkal érvelnek maguk mellett. Ezeket az önéletrajzban és a motivációs levélben el kell oszlatni: világra nyitott, tanulni hajlandó, ambiciózus embert szívesen látnak mindenhol, akár 50 éves kor felett is. A karótnyelt, hivataloskodó stílus helyett közvetlen, üzleties stílust érdemes használni az álláspályázat megfogalmazásakor. A modern kommunikációs csatornák ismeretét is jelezhetjük: link a Linkedin profilra, a kedvenc szakmai blogra stb., ami egy tájékozott, friss tudású embert mutat.
Jó eszköz a hobbik bemutatása is: hobbit, sportot űző, kreatív, tematikus érdeklődésű emberek jó társaságnak és jó alkalmazkodónak tűnnek, általában azok is. A speciális érdeklődési kör szintén azt mutatja, hogy az álláskereső nagyon is aktív ember, akivel megéri együttdolgozni.
