Oldalunkon cookie-kat használunk, hogy még jobban Rád szabhassuk tartalmainkat, karrierlehetőségeinket. Részleteket itt olvashatsz.
Minden korban vannak futurisztikus találmányok, amelyek nem, vagy nem a megálmodott módon valósulnak meg. Ezekből szemezgettünk.
Az elmúlt 250 évben természetesen nem ez az első olyan időszak, amikor rövid idő alatt, hirtelen, nagy változás következett be az iparban. Ott van például mindjárt a leghíresebb, a 18. század közepén indult gőzforradalom, ami a gépek világába vezette be az emberiséget, vagy 19. század végén és a 20. század elején beköszöntött második fellendülés, amikor a villany- és a belső égésű motorokat ismerhette meg az akkori társadalom. A dicsőséges korszakok dicsőséges találmányait mindenki ismeri, mai cikkünkben viszont olyan találmányokat válogattunk össze, amelyek az adott korban hihetetlenül futurisztikusnak számítottak ugyan, ezért nem valósulhattak meg, később azonban – ha nem is olyan formában – mégis megtalálták az útjukat a nagyközönség felé.
A modern “okoseszközökre”, pláne a táblagépekre még ma is sokan ferdén néznek (és még 10 éve is elég nehezen hittük volna el, hogy ennyi lesz manapság forgalomban belőlük). Még kevesebben tudják, hogy ezen eszközök iránt már sokkal régebben megvolt az igény, mint az elsőre gondolnánk. Több mint 80 évvel ezelőtt, 1935 áprilisában jelent meg az amerikai Everyday Science and Mechanics nevű techmagazinban egy olyan, nagyon különleges gép ötlete (és sematikus terve), amely nagy vonalakban a mai táblagépekre, e-book-olvasókra és az irásvetítőkre emlékeztetett. A furcsa találmány kiötlője azzal magyarázta művét, hogy így nem lesz szükség nyomtatott könyvekre, illetve hogy a megfelelő információrögzítő eszközökkel sokkal több információt lehet tárolni ugyanakkora helyen (vagy ugyanannyi információt jóval kisebb helyen).
Az alkalmazott adattároló technika az éppen akkoriban elterjedő mikrofilmeket jelentette (1930-ban a New York Times is elkezdte lapszámait mikrofilmekre másolni), amelyet egyébként a számitógépek kora előtt sokan a jövő adattárolójának gondoltak. Egy vastagabb könyv tartalma elfért mindössze néhány négyzetcentiméternyi helyen, a lefényképezett oldalakat irásvetítő gépekkel lehetett felnagyítani olvasható méretűre. Az új találmány lényegében ezeknek az olvasógépeknek az otthoni változata lett volna. A kényelmes fotelben ülő kezelő egy kapcsoló segítségével léptethette tovább a mikrofilmen tárolt oldalakat, miközben a könyvet egy kivetitőn olvashatta el. Mivel a mikrofilmekből kis helyen is nagy mennyiségben lehetett tárolni, egy átlagos felhasználó akár egy egész könyvtárnyi anyagot is birtokolhatott, és a mikrofilm-olvasóval gyakorlatilag bármelyik “könyvet” előszedhette pillanatok alatt. Mint az a mellékelt képből is látszik, modern társaival ellentétben a második világháború előtti olvasó nem volt hordozható, tervezője nem is nagyon törekedett arra, hogy ilyen elvárásoknak megfeleljen. A gép és a hozzá tartozó filmek így is sokkal kisebb helyen elfértek, mint az általuk igy megjeleníthető könyvek.
A nyomtatott újságokat nem a 2000-es években kezdték először temetni. Az 1920-as években mindenki biztos volt abban, hogy az új találmány, a rádió mellett az embereknek egyszerűen nem lesz szükségük papír alapú sajtótermékekre, hiszen minek, ha az éjjel-nappal szóló rádió bármilyen hírt percek alatt el tud juttatni emberek millióihoz, szemben a napilapokkal, amelyek akkoriban maximum kétszer jelentek meg naponta. De a papír maradt. A következő „újságtemető” időszak a tévékészülékek elterjedése volt (a nyugati világban, az 50-es, 60-as, a keleti blokkban a 70-es, 80-as években), hiszen itt már tényleg senki nem gondolta, hogy bármelyik újság vetekedhet naprakészségben egy képes helyszíni riporttal, tudósítással. De a nyomtatott sajtó még ezt is túlélte.
Főleg a televizió elterjedése szülte az ötletet, hogy ha már a tévéadás be van vezetve a lakásba, akkor az újságot is „be kellene vezetni”. Ennek köszönhetően születtek meg az otthoni újságnyomtatók, vagy legalábbis a koncepciójuk. Az új találmány tulajdonképpen egy korabeli nyomtató volt, beleintegrálva egy rádióba. Az elképzelés szerint, ha valaki nyomtatásban is el szerette volna érni az elhangzott híreket, csak meg kellett nyomnia egy gombot, és a megfelelő hír kinyomtatódott a bekészített üres újságpapírra. A hírek – a feltaláló szerint – műholdon keresztül érkeztek volna „a világ minden részéről”. Amellett, hogy az újságnyomtató megszüntette volna az óriási újságnyomdákat, -szerkesztőségeket és –szállítmányozókat, kifejezetten takarékosnak is mutatkozott (papírfogyasztás szempontjából), hiszen elvileg csak az éppen aktuális hírt nyomtatta volna ki. Ahogy azt sejthetjük, a találmányból ebben a formában nem lett semmi, hozzá legközelebb talán az egy-két évtizeddel később elterjedt faxgépek álltak.
A cikk további részét ide kattintva tekitheted meg!
