Oldalunkon cookie-kat használunk, hogy még jobban Rád szabhassuk tartalmainkat, karrierlehetőségeinket. Részleteket itt olvashatsz.
A nyelvtanulás a mai világban sokak életében helyet kap, ha máshol nem, az újévi fogadalmaink és a hosszú távú céljaink listáján. Újra és újra megfogadjuk, hogy „na most aztán tényleg letesszük a nyelvvizsgát”, és pár hétig valóban lelkesen gyűrjük a teszteket, szólistákat magolunk a villamoson, és a kedvenc sorozatainkat is feliratosan nézzük. Idővel azonban befészkeli magát a fejünkbe a gondolat, hogy minél többet tanulunk, annál kevesebbet tudunk, és sosem leszünk képesek szót érteni az adott nyelven…
A nyelvkönyvek pedig előbb-utóbb a fiók alján landolnak. „Mások bezzeg 7-8 nyelvet sajátítanak el, nekünk még ez az egy se megy” – marcangoljuk magunkat, majd legyintünk, és a „rossz nyelvérzékünkre” fogjuk a dolgot. De létezik-e egyáltalán nyelvérzék? És „helyes” nyelvtanulási stratégia? Egyáltalán, miért jó nyelvet tanulni?
Amióta átléptük a 21. század küszöbét, a nyelvtanulás egyre több ember életének lett a része. Van, akinek a diploma megszerzéséhez van rá szüksége, mások szeretnék bejárni a világot anélkül, hogy kézzel-lábbal kelljen megértetniük magukat a helyiekkel. Akad, aki a párja és közé álló nyelvi akadályokat szeretné leküzdeni, vagy egyszerűen szüksége van rá a munkájához.
A nyelvtanulás azonban nem merül ki egy papír megszerzésében, hiszen annak segítségével egy másik kultúra, egy másfajta életfilozófia kapuja is megnyílik előttünk.
Noha anyanyelvünk rendkívül gazdag, és megannyi árnyalatot enged kifejezni, néha nyelvtanulás közben döbbenünk rá, hogy mennyi mindenre nincs szavunk. Aki például japánul tanul, egyetlen szóval (Tsundoku) ki tudja fejezni azt a kompulzív könyvvásárlási szokást, ami ahhoz vezet, hogy egy idő után a könyvespolc roskadozik a soha el nem olvasott kötetek súlya alatt.
Aki a német mellett tette le a voksát, az pedig tudja, hogy ott nem kell barokk körmondatokkal körülírni azt a megfoghatatlan vágyakozást, amelyet néha egy olyan hely iránt érzünk, ahol valójában még sosem jártunk (Fernweh).
Ráadásul nemcsak más kultúrák, népcsoportok irányába válhatunk nyitottabbá, de a saját gondolkodásmódunkra, döntéseinkre is hatással lehet, ha több nyelven beszélünk. Rengeteg kutatás folyik annak megértése érdekében, hogy anyanyelvünk milyen mértékben befolyásolja gondolkodásmódunkat és azt, ahogyan a világot látjuk, s ahogyan életünk eseményeit keretezzük.
Például, míg a britek hajlamosabbak a cselekvésekre fókuszálni (egy nő sétál az úton), addig a németek inkább a cselekvés céljára, kimenetelére fókuszálnak (a nő sétál az úton, hogy elmenjen a boltba). Azonban, ahogy arra egy 2015-ös publikáció is rávilágított, aki mindkét nyelven folyékonyan beszél, az – annak függvényében, hogy melyik nyelven kérdezzük – képes váltogatni a két nézőpont között, és míg angolul a cselekvésre, addig németül inkább annak céljára fog fókuszálni.
Tehát, ha nem is tudatosul bennünk, de a tanult nyelv befolyásolja azt, hogy hogyan keretezzük a minket körülvevő valóságot.
A nyelv, amit beszélünk, azonban nemcsak gondolkodásmódunkat, de döntéseinket is befolyásolja. Egy 2012-es kutatásban például kimutatták, hogy ha a tanult nyelven kérdeznek, racionálisabban látják saját helyzetüket, és kevésbé befolyásolnak a érzelmeink, például, amikor várható nyereségek és esetleges veszteségek tükrében kell pénzügyekkel kapcsolatos döntéseket hoznunk.
A kutatást vezető Boaz Keysar szerint ez az analitikusabb, racionálisabb döntéshozási folyamat annak köszönhető, hogy az idegen nyelv egyfajta pszichológiai távolságot képez köztünk és a probléma között.
A kognitív torzítások alapja sokszor az érzelmi reakcióinkban gyökerezik, és egy idegen nyelven való gondolkodás a szerző szerint segíthet eltávolodni ezektől az érzelmektől, és racionálisabb döntésekhez vezet.
Olvass tovább!
Jó hír Magyarországnak: a szolgáltató központok jól érzik magukat itt
Meglepetés az ingyenes nyelvvizsga körül: tényleg nem csak diákoknak jár
Akadálymentesített magyar szoftver írja újra a nyelvtanulást
