Oldalunkon cookie-kat használunk, hogy még jobban Rád szabhassuk tartalmainkat, karrierlehetőségeinket. Részleteket itt olvashatsz.
„Egy idő után belefáradtam abba, hogy elmagyarázzam, nem fordítással foglalkozom”- mondja Petra, aki éppen egy éve dolgozik Technical Writer pozícióban. Noha Nyugat-Európában már komoly múlttal rendelkező szakterületnek számít, Magyarországon még mindig gyerekcipőben jár.
Az elnevezés alapján a legtöbben nem tudják, hova is helyezzék el a pozíciót, vagy, ahogy a csapatból többen is megerősítik, fordítóként definiálják őket. „A barátaimnak csak annyit szoktam mondani, hogy ha az F1-et megnyomod, akkor olvashatod azt, amit én írtam”- mondja mosolyogva Kristóf. Egy délelőttre a Semcon tagjai befogadtak maguk közé, így utánajárhattam és testközelből megtapasztalhattam, hogy az idegen nyelven kívül igazából nem sok a közös egy fordítóban és egy műszaki szakszövegíróban.
A Semconosok világos, modern környezetben dolgoznak az Info Parkban található irodájukban. Az előzetes félelmem, hogy papírhalmok és egy kevésbé otthonos atmoszféra fogadnak majd, már az első percekben megdől. A folyosón vidám fiatalokkal találkozom, így a bennem munkálkodó idegességet gyorsan kíváncsi izgalom váltja fel. Kedvesen fogadnak, de azért próbálok kicsit láthatatlan maradni, hogy ne zavarjam a munkafolyamatokat. Színes post it-ek a falon, amelyek az itt dolgozóknak a feladatok rendszerét és státuszát mutatja, de nekem egy megfejtésre váró feladvány. Úgy érzem magam, mint az új diák az összeszokott osztályban, aki figyel és koncentrál, hogy kiismerje a működési mechanizmusokat.
Laura, – aki 2015 augusztusa óta dolgozik a cégnél – vezeti a gárda napi stand-up meetingjét. A hangulatot mi sem mutatja jobban, hogy dobókocka nélkül nem lehet elkezdeni a meetinget. Közvetlenség és odafigyelés jellemzi a csapat valamennyi tagját. Elismerés jár egy-egy kihívást jelentő feladat után, és bátorító szavak az éppen komolyabb fejtörést okozó problémán dolgozónak. A számok gazdái aztán egymás után mesélik el feladataikat, aktuális kihívásaikat a többieknek. Mintha valami titkos, csak a beavatottak által ismert nyelven beszélnének. Később megtudom, hogy éppen egy modern, cloud computing termék dokumentációján dolgoznak, amihez nem elég az angoltudásom, egy kis informatikai érdeklődés, műszaki affinitás bizony segített volna a dekódolásban. Kötetlen hangulatú, mégis nagyon informatív ez a rövid egyeztetés, ami jól mutatja, hogy a kommunikáció és a kölcsönös információátadás mennyire fontos része, mondhatni alappillére a közös munkának.
„Aki azt hiszi, hogy egy technical writer egész nap a saját kis világába mélyülve, csendben, magányosan dolgozik, az bizony nagyot téved. Ahhoz, hogy a legjobban végezhessük a munkánkat, folyamatos kapcsolatban vagyunk közvetlen munkatársainkkal és az adott projekten dolgozó további szakemberekkel is” – tisztázza Laura. Mivel a szakszövegírónak tudnia kell a leendő felhasználó fejével gondolkodni, és számára érthetően megfogalmazni a szükséges információkat, ezért mindenképpen jó, ha az ember próbálja minél jobban megismerni az adott terméket. Folyamatosan lehet tanulni, fejlődni, akár egy-egy terület szakértőjévé válni. Mindenkinek megvan az önállósága, de egy csapathoz tartozik, így bátran kérhet segítséget, ha elakad.
Meg lehet ezt a feladatot oldani akkor is, ha valaki nem informatikai vagy műszaki területről jött? - teszem fel a kérdést. „Hiszed vagy sem, szabadidőmben én sem szoftverfejlesztéssel töltöttem a napjaimat. Nyilván senkiből nem lesz néhány hét alatt fejlesztő vagy programozó - nyugtat meg mosolyogva Laura. - Én vegyészmérnök vagyok, de van olyan kollégám, aki térképészként végzett vagy éppen néprajzot tanult.” Amikor az ember felvételt nyer a Semconhoz, a betanítási időszak 3 hónapjában el tudja sajátítani azokat az alapvető tudnivalókat, szabályokat, amiket a projekteknél mindenképpen alkalmaznia kell. Az adott feladat kapcsán lehet konzultálni szakemberekkel, fejlesztőkkel, a témában jártasabb munkatárssal is, nem beszélve a segédanyagokról, amelyeknek révén el lehet a témában mélyedni.
Laura és csapata folyamatos kapcsolatban áll a projekteken dolgozó többi szakemberrel, akik közül van, aki Stockholmban, Japánban vagy éppen Brnoban végzi a feladatát. Mikor megkérdezem, hogy nem unalmas-e ezen a feladaton dolgozni, szinte egyszerre érkezik a válasz a csapattól: Dehogyis! „Különböző emberekkel kell együttműködni, ráadásul folyamatosan fejlesztik a terméket, így újabb és újabb kihívásokkal találkozunk. Nincs megállás, és ki tudja még, hol a vége!”
