Oldalunkon cookie-kat használunk, hogy még jobban Rád szabhassuk tartalmainkat, karrierlehetőségeinket. Részleteket itt olvashatsz.
A 18-29 éves korosztály médiahasználati szokásait vizsgálta a Transparency International Magyarország (TI), amely kutatás egyrészt megerősítette, másrészt cáfolta az eddigi - vélt vagy valós - ismereteket, feltételezéseket. A fiatalok körében valóban nincs jelentősége a nyomtatott sajtónak, 40 százalékuk sose vesz kézbe ilyen terméket, de azért nem is csak a Facebook-hírfolyamból tájékozódnak, illetve megbízható forrásnak is más médiumokat sorolnak előbbre. A kutatást a Telenor támogatta.
A 2016 júniusában végzett felmérés a korrupcióérzékelésre volt kihegyezve, arra keresték a kutatók a választ, hogy milyen összefüggések vannak a médiafogyasztási szokások és a korrupciós attitűdök között. Utóbbi két terület összekapcsolása azért is fontos, mert mint Martin József Péter, a TI magyarországi ügyvezetője elmondta: „a média azokban az országokban játssza a legfontosabb szerepet a korrupcióellenes küzdelemben, ahol az intézményrendszer nem elszámoltathatóan működik”. De azt, hogy a korrupcióról egyáltalán hogyan gondolkozunk, nagyban befolyásolja az is, hogy annak milyen a médiareprezentációja: milyen csatornákon, milyen módon jelenik meg a téma.
Martin József Péter például úgy véli, hogy a „tisztább közélet megteremtése szempontjából az oknyomozó cikkeknek különleges jelentősége van”. Innen nézve pedig még inkább érdekes, hogy mi jut el a médiából a mai fiatalokhoz. Zavarja-e őket, ha elcsalt uniós pályázatról hallanak, elolvasnak-e egy Direkt36 megacikket, de kérdés volt az is, hogy elvárják-e minden esetben, hogy vízszerelő számlát adjon nekik? Egy mondatos válasz: nem teljesen reménytelen a helyzet.
„A tévé kinyírhatatlan” - mondta Bokor Tamás, a Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) adjunktusa a kutatást bemutató sajtóbeszélgetésen*. A fiatalok 42 százalékánál ez a médium még a közösségi oldalaknál is fontosabb hírforrásnak számít, utóbbit csak a válaszadók 18 százaléka jelölte meg elsődleges tájékozódási pontnak. Ennek az is oka, hogy a tévéről van egy olyan képünk, hogy ennyi ember előtt, úgy sem mernek hazudni. (Sajnos, de - mint tudjuk az elmúlt cirka félévből.) Az online tér más formájában viszont nyert itt, a 18-29 éves magyar lakosság kétharmadának a politikai vagy közéleti hírek iránti éhségét az internetes hírportálok elégítik ki leginkább - ez lett a tanulmány egyik legfontosabb megállapítása is.
A teljes lakosságra vont 4-4,5 órás tévézési átlag erősen kötődik az iskolavégzettséghez: az alacsonyabb végzettségű, inaktív státuszú fiatalok többet ülnek a készülék előtt és kevesebb neteznek, míg az érettségizettek, diplomások ötöde sosem néz tévét - náluk lényegében tévéképernyő szerepét a számítógép monitora meg az okostelefon vette át.
Azért a Facebookot nem tudták le ennyivel a múlt heti beszélgetés részvevői. Pulai András, a Publicius Intézet* stratégiai igazgatója az „echo chamber”, magyarul visszhang-hatás veszélyéjére figyelmeztetett: a közösségi oldal algoritmusa a múltbeli választásaink alapján pakol hasonló tematikájú cikkeket elénk, ezáltal alig találkozunk preferenciánkkal ellentétes tartalmakkal. Noha a kutatásból ugye az jött ki, hogy a fiatalok a Facebookon látott hírek hitelességét nem tartják sokra, de közben azt, amit jobbra értékeltek (nyomtatott sajtó), azt nem fogyasztják. Ahogy az is erősen kétséges, hogy a magasztosított külföldi hírportálokat naponta látogatják, illetve, hogy annak tartalmát mennyire értik meg.
Itt jött a kérdés, hogy egyáltalán mit tartanak a fiatalok korrupciónak. Ingerküszöbüket mint kiderült a politikusok zavaros ingatlanügyei, a családtagnak, haveroknak kiutalt tendergyőzelmek és uniós pályázatokkal való visszaélések érik el. A 80, illetve 77 százalékuk mondja az ország egészére és a hazai politikai életre nézve, hogy a korrupció teljes egészében vagy eléggé jelen van. Ugyanezt a közvetlen környezetükre vonatkozóan már 22 százalékuk állítja. Ami még hasonlóan riasztó adat, hogy a 70 százaléka a fiataloknak véli úgy, hogy korrupció nélkül nem lehet érvényesülni Magyarországon, ez a szám amúgy a teljes lakosságra is él – „azaz lényegében természetessé vált, hogy korrupt országban élünk” – mondta ki a TI ügyvetője. Reményt keltő, hogy azért a megkérdezettek 73 százaléka szerint a jelenlegi helyzetbe nem szabad beletörődni. Igaz, a hálapénzt ők sem tartják korrupciónak, ahogy az sem okoz a legtöbbjüknek állampolgári lelkiismeret-furdalást, ha egy dugulás-elhárításért nem kérnek számlát (win-win szituáció). Ahogy az is kicsit paradoxon, hogy a nagy korrupciós botrányok sem igazán befolyásolják őket a politikai döntésnél, szavazásnál, mert szerintük végül is „minden politikus korrupt” – mondta Bokor Tamás.
Visszakanyarodva a sajtó szerepére. A kutatásból az is kiderült, hogy hiába adagolják (már ahol) nagy dózisban az újságírók a tényfeltáró cikkeket, riportokat, amelyeket ugye a fiatalok elvben fontosnak tartanak a korrupció csökkentéséhez, ha túl sokat kapnak belőle, közömbösek lesznek a téma iránt, úgymond „korrupcióvakok” lesznek. Másrészt a túl nagy összegeket, a százmilliókat, milliárdokat nehezen is tudják értelmezni, ezért szintén érdeklődésüket vesztik. Itt hangzott el az javaslat, tanács a beszélgetés résztvevőitől, hogy az oknyomozó cikkekből jó lenne, ha készülne rövidebb, közérthetőbb változat is (vagy csak ilyenek lennének), ahogy az egymondatos összefoglalókra is fogékonyabbak a fogyasztók. De szerintük akár egy jópofa appban, gamifikálva is be lehetne mutatni, hogy mit jelent a korrupció.
A kerekasztal-beszélgetésen Kutas István, a Telenor vállalati kommunikációs igazgatója elmondta, hogy már öt éve foglalkoznak komoly társadalmi problémákkal a cégnél, a kutatást ezért is támogatták. Az átlátható működést pedig nemzetközi szinten is kiemelt fontosságúnak tartják, a korrupció ugyanis eltorzítja a piacot. „Úgy látjuk, hogy már középtávon is káros hatással lehet egy vállalat pénzügyi eredményeire, ha magatartása nem, vagy nem teljesen tisztességes” – tette hozzá.
*A BCE Magatartástudományi és Kommunikációelméleti Intézet munkatársai is részt vettek a kutatásban, ők végezték a fókuszcsoportos elemzést, míg a kutatás kvantitatív részét a Publicus Intézet készítette.
Hasonlóan érdekes részlete a kutatásnak, hogy a 18-29-es korosztály milyen nagy jelentőségét tulajdonít a sajtónak, ha a korrupcióról van szó. A megkérdezettek több mint a fele nyilatkozott úgy, hogy az újságírók feladatának tartja, hogy felhívják az emberek figyelmét a korrupciós ügyekre. Más kérdés, hogy ez amúgy érdekli-e őket. Az internetes hírportálokon gyorsan tudnak tájékozódni, ezért ott kattintanak az ilyen tartalmakra, de a nagyon részletes, több szálon futó, klasszikus, hátterezős cikkeket már kevésbé keresik. Az oknyomozó oldalakat pedig a kutatásban résztvevőknek csak az elenyésző része követi, ergo ennek hatása is kicsike arra, hogy mit gondolnak a korrupcióról. Közben pedig a sajtómunkásokat sokuk részrehajlással is vádolja, de ezt nem ideológiai vagy pártos elkötelezettséggel, hanem állásféltéssel magyarázták. (De ez igaz, akkor annak vajon mi lehet az oka?)
Olvass tovább!
Idén sem sajnáljuk a pénzt karácsonyra
Csoda a vonaton a Kika filmjében
